Minden tenyésztő rendelkezik valamilyen stratégiával. Valószínű az az egyetlen, amiben mindenki, aki tenyésztéssel foglalkozik egyet tud érteni, hogy egészséges állományt, egészséges utódokat szeretnénk. Ezért is nem szeretem külön hangsúlyozni, hogy kutyáinknál milyen fontos az egészség szerepe/megléte, hiszen ez a kiindulás, enélkül nem is gondolnánk a tenyésztésre. Azonban hogy ez látható, átlátható legyen mindenkinek, különösen a jövendő vagy jelenlegi KBB mudi tulajdonosoknak, egy rövid összefoglaló fejezetet szentelünk annak, hogy mit tehetünk/mit teszünk ennek érdekében.
Jelenleg legkönnyebben elérhető, legjobban megszervezett, a röntgen vizsgálatok alapján történő, csípővizsgálat, mely egy ideig a tenyészhetőség feltétele is volt. A Kisállat Ortopédiai Egyesület részére beküldött felvételeket standardizált módszerek alapján bizottság bírálja és értékeli 5 különböző besorolást ad, A-E-ig; tenyészthetőnek a HD-A, HD-B és HD-C minősítés javasolt. A csípőszűrés mellett a könyök és váll szűrése is elvégezhető, melyet szintén a központi bírálóbizottság véleményez. A térd, patella szűrése egy szubjektívebb fizikális vizsgálat, mely a patella luxálhatóságát vizsgálja (0- ha nem luxálható, 1- ha erővel luxálható, de visszatér a helyére, 2-ha luxálva marad és 3-ha eleve luxált a patella), tenyésztésben 0 és 1-es minősítésű kutyusok vesznek részt.
Genetikai szűrések sajnos jelenleg nem elérhetőek mudiknak, így például a szem genetikai szűrése sem, maximum szemészeti vizsgálat, mely az állat aktuális státuszát méri fel (ezért évente elévül), így értéke behatárolt. (Genetikai vizsgálatok közül a színörökítés, mely elérhető, ezt ritka esetben végezzük, többnyire az utódok színét az égiekre bízzuk.)
Sokszor visszatérő téma az epilepszia, hogy mennyire veszélyeztetett fajta a mudi. Még „specialista” állatorvosok szájából is elhangzik, hogy bizony nagyon sok beteg mudit látnak. És 1-1 eset visszatérően nagy port ver fel és hisztérikus indulatokkal szeretnének kiirtani
1-1 vonalat, ahol valaki feltételezi a genetikai hátteret. Mi is a helyzet?
A humán populációban, hazánkban 1-3%-nak mondják az epilepszia előfordulási gyakoriságát. Ami azt jeleni, hogy egy nem beltenyésztett csoportban, hiszen nálunk ritkán fordul elő, hogy a másod-unokatestvérünkkel házasodunk, 100 emberből minimum 1-nek lesz epilepsziája. Általában a szülők mindent megtesznek és mégis olykor születik egy-egy beteg gyermek. Sajnos amint látjuk, a szülés környéki komplikációknak, koraszülésnek, magzati oxigénhiánynak van a legnagyobb szerepe a betegség megjelenésében. Tehát ha veszünk egy híres fedezőkant és feltételezzük, hogy 50 feletti utód született tőle, várható és teljesen normális, hogy esetlegesen lesz
1 beteg köztük, ha semmiféle genetikai terheltség nincs is az állományban. Sőt ha a másik oldalt nézzük ismeretlen szülők utódainál, sokkal nagyobb a rizikó, hiszen nem tudhatjuk előfordulhat, hogy a nagyszülők betegek voltak, ezért nem biztosíték „B” regisztrált vagy keverék kutyát magunkhoz venni, hisz ebben az esetben nem ismerjük az egyenes ági utódokat és azok egészségi állapotát sem. Sokkal nagyobb jelentősége volna a betegeknél a születés körülményeiről információt gyűjteni, hiszen sokkal valószínűbb, hogy itt találnánk hasznos információkat, főként, ha erre minél több tenyésztő figyelmét felhívva, vissza lehetne keresni az esetlegesen beteg utódok születési körülményeit.
A másik nagyon fontos vetülete a diagnózisnak (mely a populáció szempontjából fontos), hogy az elpusztult állatok boncolásra kerüljenek, mely véglegesen megerősítheti, vagy elvetheti a diagnózist. Ezt, még ha sokszor érzelmi okokból nehézséget is okoz, mindenkinek kötelezően el kéne végeztetni, főként, ha az illető kicsit is aggódik az állomány egészsége miatt. A probléma másik vetülete, hogy a diagnózist kutyáknál sokszor nem támasztja alá (roham alatti) EEG, MRI vizsgálat. Ráadásul a rohamokkal kapcsolatosan számos tévhit él, például az altatás után fellépő rohamot előfordul, hogy epilepsziának vélik, holott ez gyógyszermellékhatás és kezelést nem igényel, semmiféle konzekvenciája nincs a betegségre nézve. A rohamok hátterében nagyon sokszor más betegség (tumor, vérzés, fertőzés utáni tályog), vagy anyagcsere eltérés áll, mely ha helyes diagnózis születik, kezelhető oki terápiával, nincs köze a primer epilepsziához. Emellett kutyáknál sokszor roham nélkül, magatartás zavarokra kimondják az epilepszia diagnózisát (olyat is hallottam, hogy leírtak frontális lebeny epilepsziát, magatartászavarra, eszközös vizsgálatok nélkül), ez esetben a tévedés lehetősége még nagyobb, hiszen kutyáknál, különösen egy olyan érzékeny emberre koncentráló fajtánál mint a mudi, a viselkedés változás és viselkedészavarok hátterében legtöbbször otthoni problémák: a gazdi, a család viselkedés változása, problémái, esetleg a családon belüli kutyák közti konfliktus áll, ami a kutyán csapódik le. Amint a családban sokszor váláskor a szülők csak azt veszik észre, hogy a gyerek rossz jegyet hoz haza az iskolából…
Sajnos az ilyenkor megkezdett gyógyszeres kezelés sokszor fals pozitív eredményt hoz, hiszen a tompult kutya viselkedése „jobb” lesz. Sajnos a gazdinak is „jól kell” panaszkodnia ahhoz, hogy jó diagnózis szülessen és a „specialistától” sem várható el hogy ismerje a fajtát, hát még a családot. Összességében az epilepszia szerencsére ritka betegség, mely sajnálatosan nagy pánikot kelt, így gyakorta távolodunk el a lényegtől. Jó tanácsként annyit tudnék mondani, hogy beteg kutyával ne tenyésszünk, ha bármi probléma lép fel alaposan figyeljük meg mielőtt pánikba esünk, a tenyésztők tartsák szem előtt a szülés körülményeit és ha esetleg beteg állat meghal, feltétlenül végeztessünk boncolást. Mindent egybevetve sokkal nagyobb az esélyünk, hogy 60 évesen demenciában szenvedjünk, mint hogy epilepsziás mudink legyen.
Kutyáink esetében egyenes ági rokonoknál nem fordult elő epilepszia és a leszármazottak között sem.
Eddig örömmel jelenthetjük, hogy semmiféle öröklött megbetegedés nem jelentkezett kutyáink között. 2 jelentős baleset volt az utódok között, Borcsát elütötte a gazdija véletlenül autóval és súlyos sérüléseket szenvedett, de már helyrejött. Valamint Duci Dézi szorult be egy hídon és a lába eltörött, de meggyógyult és jelenleg aktívan sportol. Cserfit operálták térdszalag sérülés után. Gazdija fiatalon kezdte vele az agilityt. Azóta új, tapasztalt gazdihoz került és jól van, sportol; öröklött megbetegedést nem feltételezünk a hátterében és összeállítottunk egy ajánlást a korai terhelésről a gazdiknak, amit minden szerződés mellékleteként odaadunk a kölykökkel. Remélhetőleg így megelőzhetünk más hasonló problémát, mert betegségek sajnos előfordulnak, a mi felelősségünk, hogy ami tőlünk telik megtegyünk az elkerülésük érdekében.
Jelenleg legkönnyebben elérhető, legjobban megszervezett, a röntgen vizsgálatok alapján történő, csípővizsgálat, mely egy ideig a tenyészhetőség feltétele is volt. A Kisállat Ortopédiai Egyesület részére beküldött felvételeket standardizált módszerek alapján bizottság bírálja és értékeli 5 különböző besorolást ad, A-E-ig; tenyészthetőnek a HD-A, HD-B és HD-C minősítés javasolt. A csípőszűrés mellett a könyök és váll szűrése is elvégezhető, melyet szintén a központi bírálóbizottság véleményez. A térd, patella szűrése egy szubjektívebb fizikális vizsgálat, mely a patella luxálhatóságát vizsgálja (0- ha nem luxálható, 1- ha erővel luxálható, de visszatér a helyére, 2-ha luxálva marad és 3-ha eleve luxált a patella), tenyésztésben 0 és 1-es minősítésű kutyusok vesznek részt.
Genetikai szűrések sajnos jelenleg nem elérhetőek mudiknak, így például a szem genetikai szűrése sem, maximum szemészeti vizsgálat, mely az állat aktuális státuszát méri fel (ezért évente elévül), így értéke behatárolt. (Genetikai vizsgálatok közül a színörökítés, mely elérhető, ezt ritka esetben végezzük, többnyire az utódok színét az égiekre bízzuk.)
Sokszor visszatérő téma az epilepszia, hogy mennyire veszélyeztetett fajta a mudi. Még „specialista” állatorvosok szájából is elhangzik, hogy bizony nagyon sok beteg mudit látnak. És 1-1 eset visszatérően nagy port ver fel és hisztérikus indulatokkal szeretnének kiirtani
1-1 vonalat, ahol valaki feltételezi a genetikai hátteret. Mi is a helyzet?
A humán populációban, hazánkban 1-3%-nak mondják az epilepszia előfordulási gyakoriságát. Ami azt jeleni, hogy egy nem beltenyésztett csoportban, hiszen nálunk ritkán fordul elő, hogy a másod-unokatestvérünkkel házasodunk, 100 emberből minimum 1-nek lesz epilepsziája. Általában a szülők mindent megtesznek és mégis olykor születik egy-egy beteg gyermek. Sajnos amint látjuk, a szülés környéki komplikációknak, koraszülésnek, magzati oxigénhiánynak van a legnagyobb szerepe a betegség megjelenésében. Tehát ha veszünk egy híres fedezőkant és feltételezzük, hogy 50 feletti utód született tőle, várható és teljesen normális, hogy esetlegesen lesz
1 beteg köztük, ha semmiféle genetikai terheltség nincs is az állományban. Sőt ha a másik oldalt nézzük ismeretlen szülők utódainál, sokkal nagyobb a rizikó, hiszen nem tudhatjuk előfordulhat, hogy a nagyszülők betegek voltak, ezért nem biztosíték „B” regisztrált vagy keverék kutyát magunkhoz venni, hisz ebben az esetben nem ismerjük az egyenes ági utódokat és azok egészségi állapotát sem. Sokkal nagyobb jelentősége volna a betegeknél a születés körülményeiről információt gyűjteni, hiszen sokkal valószínűbb, hogy itt találnánk hasznos információkat, főként, ha erre minél több tenyésztő figyelmét felhívva, vissza lehetne keresni az esetlegesen beteg utódok születési körülményeit.
A másik nagyon fontos vetülete a diagnózisnak (mely a populáció szempontjából fontos), hogy az elpusztult állatok boncolásra kerüljenek, mely véglegesen megerősítheti, vagy elvetheti a diagnózist. Ezt, még ha sokszor érzelmi okokból nehézséget is okoz, mindenkinek kötelezően el kéne végeztetni, főként, ha az illető kicsit is aggódik az állomány egészsége miatt. A probléma másik vetülete, hogy a diagnózist kutyáknál sokszor nem támasztja alá (roham alatti) EEG, MRI vizsgálat. Ráadásul a rohamokkal kapcsolatosan számos tévhit él, például az altatás után fellépő rohamot előfordul, hogy epilepsziának vélik, holott ez gyógyszermellékhatás és kezelést nem igényel, semmiféle konzekvenciája nincs a betegségre nézve. A rohamok hátterében nagyon sokszor más betegség (tumor, vérzés, fertőzés utáni tályog), vagy anyagcsere eltérés áll, mely ha helyes diagnózis születik, kezelhető oki terápiával, nincs köze a primer epilepsziához. Emellett kutyáknál sokszor roham nélkül, magatartás zavarokra kimondják az epilepszia diagnózisát (olyat is hallottam, hogy leírtak frontális lebeny epilepsziát, magatartászavarra, eszközös vizsgálatok nélkül), ez esetben a tévedés lehetősége még nagyobb, hiszen kutyáknál, különösen egy olyan érzékeny emberre koncentráló fajtánál mint a mudi, a viselkedés változás és viselkedészavarok hátterében legtöbbször otthoni problémák: a gazdi, a család viselkedés változása, problémái, esetleg a családon belüli kutyák közti konfliktus áll, ami a kutyán csapódik le. Amint a családban sokszor váláskor a szülők csak azt veszik észre, hogy a gyerek rossz jegyet hoz haza az iskolából…
Sajnos az ilyenkor megkezdett gyógyszeres kezelés sokszor fals pozitív eredményt hoz, hiszen a tompult kutya viselkedése „jobb” lesz. Sajnos a gazdinak is „jól kell” panaszkodnia ahhoz, hogy jó diagnózis szülessen és a „specialistától” sem várható el hogy ismerje a fajtát, hát még a családot. Összességében az epilepszia szerencsére ritka betegség, mely sajnálatosan nagy pánikot kelt, így gyakorta távolodunk el a lényegtől. Jó tanácsként annyit tudnék mondani, hogy beteg kutyával ne tenyésszünk, ha bármi probléma lép fel alaposan figyeljük meg mielőtt pánikba esünk, a tenyésztők tartsák szem előtt a szülés körülményeit és ha esetleg beteg állat meghal, feltétlenül végeztessünk boncolást. Mindent egybevetve sokkal nagyobb az esélyünk, hogy 60 évesen demenciában szenvedjünk, mint hogy epilepsziás mudink legyen.
Kutyáink esetében egyenes ági rokonoknál nem fordult elő epilepszia és a leszármazottak között sem.
Eddig örömmel jelenthetjük, hogy semmiféle öröklött megbetegedés nem jelentkezett kutyáink között. 2 jelentős baleset volt az utódok között, Borcsát elütötte a gazdija véletlenül autóval és súlyos sérüléseket szenvedett, de már helyrejött. Valamint Duci Dézi szorult be egy hídon és a lába eltörött, de meggyógyult és jelenleg aktívan sportol. Cserfit operálták térdszalag sérülés után. Gazdija fiatalon kezdte vele az agilityt. Azóta új, tapasztalt gazdihoz került és jól van, sportol; öröklött megbetegedést nem feltételezünk a hátterében és összeállítottunk egy ajánlást a korai terhelésről a gazdiknak, amit minden szerződés mellékleteként odaadunk a kölykökkel. Remélhetőleg így megelőzhetünk más hasonló problémát, mert betegségek sajnos előfordulnak, a mi felelősségünk, hogy ami tőlünk telik megtegyünk az elkerülésük érdekében.
A KENNEL 5 ÉVE: 2009-2014
KBB Juhar és Jégvirág
5 év alatt született 11 alomban, 52 kiskutya. A következő egészségügyi problémák fordultak elő:
2 rejtett here -2 különböző alomban,
1 későn záródó foramen ovale, következmény nélkül,
1 patella műtét,
2 szőr probléma,
1 halál parvo infekció miatt,
Több hiányzó P2 vagy 3 vagy 4-es fog több különböző alomban,
Harapáshiba az I alomban.
Komolyabb örökletesnek tűnő betegség nem fordult elő!
Hamarosan tervezzük almonként az egészség "fület", ahol nemcsak a felmerült problémák, de egészségügyi szűrések is szerepelni fognak.
2 rejtett here -2 különböző alomban,
1 későn záródó foramen ovale, következmény nélkül,
1 patella műtét,
2 szőr probléma,
1 halál parvo infekció miatt,
Több hiányzó P2 vagy 3 vagy 4-es fog több különböző alomban,
Harapáshiba az I alomban.
Komolyabb örökletesnek tűnő betegség nem fordult elő!
Hamarosan tervezzük almonként az egészség "fület", ahol nemcsak a felmerült problémák, de egészségügyi szűrések is szerepelni fognak.
