Hogyan várjuk az almokat, és milyen körülmények között születnek nálunk a kiskutyák
Első lépés, hogy a kutyáink „felkészülnek” arra hogy szülők lehessenek, ami nemcsak a megfelelő életkor és kondíció elérését jelenti, hanem számos vizsgálaton és megmérettetésen „esnek át”, ami azért zömében nem kellemetlen, hanem kifejezetten kellemes próbatétel. A legkellemetlenebbek az ízületi szűrések, melyek közül a csípő, könyök és vállszűrések altatásban készülnek, és sajnos ez járhat némi hányingerrel, émelygéssel a vizsgálat után. Ezért előfordul, hogy csak csípő felvétel készül, mert ha nehezen sikerül beállítani és nincs semmi gyanú egyéb problémára nem rizikózzuk a nagyon hosszú altatást, pusztán azért, hogy tetőtől talpig leröntgenezzük a mudinkat, ráadásul a váll és könyökproblémák elég ritkák. Viszont a térd szűrés egy 1 perces fájdalom nélküli vizsgálat, így, most hogy már mi is tapasztaltabbak vagyunk, már fiatalabb kutyáink, mikor rtg felvételre mennek, egyből „átesnek” azon is, számukra szinte észrevehetetlenül, mert ugye a tenyésztő is tanul az idő múlásával. Ezek a vizsgálatok 1,5-2 éves kor környékén történnek meg, és evvel körülbelül egy időben a tenyésztésben a későbbiekben résztvevő kutyák tenyészszemlét tesznek, illetve általában ez előtt ösztönpróbán is meg kellett felelniük. A nálunk levő tenyészkutyákkal még BH vizsgát is teszek, egyrészt egy jó munkakészségű mudival ez nem különösebben megterhelő egy ügyetlenebb handlernek sem, másrészt a jólneveltség alapfeltétel az együttélésben, nem is beszélve a kiállításokon való részvételről.
Eközben kutyaiskolába (a kezdetektől óvodába) járunk, kiállításokon próbálunk minél eredményesebben szerepelni, és ha mindezen „túlvagyunk” jön a párválasztás. Az almokat általában jó előre tervezzük, több mint 1 évvel előre felkerülnek a honlapra, hogy az érdeklődő gazdijelöltek is idejében tudjanak tájékozódni. Néha persze vannak kisebb-nagyobb változtatások, „a természet közbeszól”, de alapvetően megbízható támpont mindenkinek, ha ezt figyeli. Az almok tervezésénél, mindig van egy alap tenyészcél, lehetőleg nagyobb genetikai variabilitás mellett, vagy kiemelkedően szép, vagy tehetséges sportoló babákat szeretnénk. Ezért általában, hogy kellően változatos genetikai hátteret kapjunk, ritkán ismétlünk 1-1párosítástés, ritka a vonaltenyésztés (bár mint a D alom mutatja kisértésbeejtően szép kutyák származhatnak ebből) és próbálunk nem „saját” kutyákkal fedeztetni csak, hanem „idegenekkel” is minél többet. Ha megtaláltuk az igazit, egyeztetünk a fedeztetés feltételeiről és meghirdetjük az almot.
A fedeztetéskor, az aktuális tüzelés kezdetétől figyeljük a jövőbeli anyukát. Mikor kb. a 9. napnál tartunk ellátogatunk az állatorvoshoz egy vérvételre,hogy meghatározzák a progeszteronszintet és a fedeztetés ideális idejét. Lehet, hogy ezt a tesztet ismételni kell, a vérvétel erről is tájékoztat. A javasolt időpontban ellátogatunk a kanhoz, majd ha egészen biztosra akarunk menni, még maradunk 1 napot, és az első alkalomra rákövetkező napon megismételjük a fedeztetést. Így majdnem mindig sikeres az akció. Egyszer előfordult már, hogy egészséges kannal, egészséges szukát próbáltunk fedeztetni, de nem sikerült kétszeres próbálkozás után sem, majd a specialista, szaporodásbiológus állatorvos azt javasolta, hogy válasszunk másik kant, mert ritkán előfordul, hogy egy szülőpár nem összeillő, és ilyenkor nem kell erőszakoskodni a természettel. Így is lett, és másik kannal gyönyörű picinyeink születtek.
A születés a fedeztetés utáni 63. nap környékén várható, +/- 3nap eltéréssel, a vemhesség alatt a szukák a szokásos aktív életüket élik, avval az eltéréssel, hogy a nagyobb ugrándozásokat próbáljuk kerülni. Amikor közeledik az idő, még jobban figyeljük a kismamát és ha elkezd „fészket rakni”, nyugtalan lesz, többször felül „lihegni” (előfájásai vannak), akkor 1 napon belől jönnek a picik. (Nem vagyok nagy híve a lázmérőzésnek, egyrészt mivel szegény szukának van elég problémája anélkül is, hogy naponta 3x a fenekébe lázmérőt dugnánk, másrészt a hőmérséklet gyakran hullámzik: leesik, majd ismét felmegy. Tehát nem egy teljesen biztos támpont.
A születéskor készenlétben a család, és az állatorvos telefonszáma. Mézes tej az erősítésre és cérna és kisolló némi fertőtlenítő szerrel, ha el kéne vágni a köldökzsinórt. Az állatorvosnak előre szoktunk szólni, hogy számítson az eseményre, és oxitocin is legyen”kéznél” elhúzódó fájások esetén, ha a 7. pici mondjuk, már nehezen jönne fél nap után, kis segítség nagyon jól jön.
Ha megszülettek a picik, általában a nappaliban különítünk el helyet, ahol az elletőládában anyukájukkal töltik az első napokat, és így már a kezdetektől résztvesznek a család életében, hallják a hangokat, zörejeket, de a lekerítés segít, hogy nyugalomban legyenek, de zavarja senki főként az anyuka nyugalmát. A szülés utáni első nap az állatorvos ellenőrzi a kiscsaládot, mamát és babákat egyaránt.
Az első 2 hét a nyugalomé, majd ahogy az 1. hét után kezdik nyitogatni a szemüket és egyre élénkebben fedezik a világot, bolydul fel a csend és nyugalom, átveszi a helyét a mini „kutyaovi”. Ilyenkor fontos az ingergazdag környezet, a sok játék, lehetőleg egymásután lépcsőzetesen bevezetve, hogy módjuk legyen kipróbálni az újdonságokat, ismerkedjenek a változatos világgal. Azonban nagyon fontos, hogy mindig a lehetőséget teremtjük meg, sosem kényszerítjük a piciket semmire. Ez már a szocializáció kezdete, amit nagyon fontos, hogy „törés nélkül” folytasson a gazdi, nagyon visszavethető, ha eltúlzott féltésből a hazavitt kiskutyát kihagyja a család életéből az otthonról való eljárásból, holott betegségeket a cipőtalpunkon is hazavihetünk, de mégsem marad az egész család szobafogságban hónapokig. A rendszeresen oltott anyák picinyei erős maternális immunitással rendelkeznek, ezt próbáljuk kihasználni, hogy csak 7 hetes kor után kapják az első oltást, így a 2. általában már gazdánál kapott oltás után egészséges kutyák közé nagy biztonsággal kivihetők. A 3. kombinált oltást a 12. hét betöltése után kapják, és így 1 éves korig biztos védelemmel rendelkeznek.
Mudi kiskutyák esetében ideális, ha 8-10 hetesen gazdához kerülnek. 6. hét után már ritkán szopnak, és az anyai gondoskodásnál jobban igénylik a gazdi figyelmét. Már igazi kiskutyaként viselkednek, és ez a 3-6 hónap közötti periódus alapozza meg a felnőttkori viselkedésüket. Sajnos egy ilyen okos, érzékeny fajtánál ilyenkor sokat lehet ártani akár a túlzott féltéssel, akár a pici átmeneti „elhanyagolásával”. Ebben az időszakban feltétlenül foglalkozni kell a kismudinkkal, megmutatni a világot, fokozatosan idegen helyzetekkel, emberekkel, állatokkal, helyekkel kell fokozatosan ismerkedni. A mudinak korántsem ideális, ha 15-16 hetesen kerül csak gazdához, és addig nem jár kutyaoviba, a „kinti” világba. Ugatós lehet vagy akár bizalmatlan, amiről sok energiával lehet csak később leszoktatni. Ezért javasoljuk, hogy erre az időszakra minden gazdi különösen figyeljen, és a kezdő mudisokat szívesen ellátjuk tanácsokkal is. Ajánlást pedig mindenkinek, aki tőlünk visz kicsit adunk, és tartjuk a kapcsolatot a továbbiakban is, ha kérdése lenne.
Első lépés, hogy a kutyáink „felkészülnek” arra hogy szülők lehessenek, ami nemcsak a megfelelő életkor és kondíció elérését jelenti, hanem számos vizsgálaton és megmérettetésen „esnek át”, ami azért zömében nem kellemetlen, hanem kifejezetten kellemes próbatétel. A legkellemetlenebbek az ízületi szűrések, melyek közül a csípő, könyök és vállszűrések altatásban készülnek, és sajnos ez járhat némi hányingerrel, émelygéssel a vizsgálat után. Ezért előfordul, hogy csak csípő felvétel készül, mert ha nehezen sikerül beállítani és nincs semmi gyanú egyéb problémára nem rizikózzuk a nagyon hosszú altatást, pusztán azért, hogy tetőtől talpig leröntgenezzük a mudinkat, ráadásul a váll és könyökproblémák elég ritkák. Viszont a térd szűrés egy 1 perces fájdalom nélküli vizsgálat, így, most hogy már mi is tapasztaltabbak vagyunk, már fiatalabb kutyáink, mikor rtg felvételre mennek, egyből „átesnek” azon is, számukra szinte észrevehetetlenül, mert ugye a tenyésztő is tanul az idő múlásával. Ezek a vizsgálatok 1,5-2 éves kor környékén történnek meg, és evvel körülbelül egy időben a tenyésztésben a későbbiekben résztvevő kutyák tenyészszemlét tesznek, illetve általában ez előtt ösztönpróbán is meg kellett felelniük. A nálunk levő tenyészkutyákkal még BH vizsgát is teszek, egyrészt egy jó munkakészségű mudival ez nem különösebben megterhelő egy ügyetlenebb handlernek sem, másrészt a jólneveltség alapfeltétel az együttélésben, nem is beszélve a kiállításokon való részvételről.
Eközben kutyaiskolába (a kezdetektől óvodába) járunk, kiállításokon próbálunk minél eredményesebben szerepelni, és ha mindezen „túlvagyunk” jön a párválasztás. Az almokat általában jó előre tervezzük, több mint 1 évvel előre felkerülnek a honlapra, hogy az érdeklődő gazdijelöltek is idejében tudjanak tájékozódni. Néha persze vannak kisebb-nagyobb változtatások, „a természet közbeszól”, de alapvetően megbízható támpont mindenkinek, ha ezt figyeli. Az almok tervezésénél, mindig van egy alap tenyészcél, lehetőleg nagyobb genetikai variabilitás mellett, vagy kiemelkedően szép, vagy tehetséges sportoló babákat szeretnénk. Ezért általában, hogy kellően változatos genetikai hátteret kapjunk, ritkán ismétlünk 1-1párosítástés, ritka a vonaltenyésztés (bár mint a D alom mutatja kisértésbeejtően szép kutyák származhatnak ebből) és próbálunk nem „saját” kutyákkal fedeztetni csak, hanem „idegenekkel” is minél többet. Ha megtaláltuk az igazit, egyeztetünk a fedeztetés feltételeiről és meghirdetjük az almot.
A fedeztetéskor, az aktuális tüzelés kezdetétől figyeljük a jövőbeli anyukát. Mikor kb. a 9. napnál tartunk ellátogatunk az állatorvoshoz egy vérvételre,hogy meghatározzák a progeszteronszintet és a fedeztetés ideális idejét. Lehet, hogy ezt a tesztet ismételni kell, a vérvétel erről is tájékoztat. A javasolt időpontban ellátogatunk a kanhoz, majd ha egészen biztosra akarunk menni, még maradunk 1 napot, és az első alkalomra rákövetkező napon megismételjük a fedeztetést. Így majdnem mindig sikeres az akció. Egyszer előfordult már, hogy egészséges kannal, egészséges szukát próbáltunk fedeztetni, de nem sikerült kétszeres próbálkozás után sem, majd a specialista, szaporodásbiológus állatorvos azt javasolta, hogy válasszunk másik kant, mert ritkán előfordul, hogy egy szülőpár nem összeillő, és ilyenkor nem kell erőszakoskodni a természettel. Így is lett, és másik kannal gyönyörű picinyeink születtek.
A születés a fedeztetés utáni 63. nap környékén várható, +/- 3nap eltéréssel, a vemhesség alatt a szukák a szokásos aktív életüket élik, avval az eltéréssel, hogy a nagyobb ugrándozásokat próbáljuk kerülni. Amikor közeledik az idő, még jobban figyeljük a kismamát és ha elkezd „fészket rakni”, nyugtalan lesz, többször felül „lihegni” (előfájásai vannak), akkor 1 napon belől jönnek a picik. (Nem vagyok nagy híve a lázmérőzésnek, egyrészt mivel szegény szukának van elég problémája anélkül is, hogy naponta 3x a fenekébe lázmérőt dugnánk, másrészt a hőmérséklet gyakran hullámzik: leesik, majd ismét felmegy. Tehát nem egy teljesen biztos támpont.
A születéskor készenlétben a család, és az állatorvos telefonszáma. Mézes tej az erősítésre és cérna és kisolló némi fertőtlenítő szerrel, ha el kéne vágni a köldökzsinórt. Az állatorvosnak előre szoktunk szólni, hogy számítson az eseményre, és oxitocin is legyen”kéznél” elhúzódó fájások esetén, ha a 7. pici mondjuk, már nehezen jönne fél nap után, kis segítség nagyon jól jön.
Ha megszülettek a picik, általában a nappaliban különítünk el helyet, ahol az elletőládában anyukájukkal töltik az első napokat, és így már a kezdetektől résztvesznek a család életében, hallják a hangokat, zörejeket, de a lekerítés segít, hogy nyugalomban legyenek, de zavarja senki főként az anyuka nyugalmát. A szülés utáni első nap az állatorvos ellenőrzi a kiscsaládot, mamát és babákat egyaránt.
Az első 2 hét a nyugalomé, majd ahogy az 1. hét után kezdik nyitogatni a szemüket és egyre élénkebben fedezik a világot, bolydul fel a csend és nyugalom, átveszi a helyét a mini „kutyaovi”. Ilyenkor fontos az ingergazdag környezet, a sok játék, lehetőleg egymásután lépcsőzetesen bevezetve, hogy módjuk legyen kipróbálni az újdonságokat, ismerkedjenek a változatos világgal. Azonban nagyon fontos, hogy mindig a lehetőséget teremtjük meg, sosem kényszerítjük a piciket semmire. Ez már a szocializáció kezdete, amit nagyon fontos, hogy „törés nélkül” folytasson a gazdi, nagyon visszavethető, ha eltúlzott féltésből a hazavitt kiskutyát kihagyja a család életéből az otthonról való eljárásból, holott betegségeket a cipőtalpunkon is hazavihetünk, de mégsem marad az egész család szobafogságban hónapokig. A rendszeresen oltott anyák picinyei erős maternális immunitással rendelkeznek, ezt próbáljuk kihasználni, hogy csak 7 hetes kor után kapják az első oltást, így a 2. általában már gazdánál kapott oltás után egészséges kutyák közé nagy biztonsággal kivihetők. A 3. kombinált oltást a 12. hét betöltése után kapják, és így 1 éves korig biztos védelemmel rendelkeznek.
Mudi kiskutyák esetében ideális, ha 8-10 hetesen gazdához kerülnek. 6. hét után már ritkán szopnak, és az anyai gondoskodásnál jobban igénylik a gazdi figyelmét. Már igazi kiskutyaként viselkednek, és ez a 3-6 hónap közötti periódus alapozza meg a felnőttkori viselkedésüket. Sajnos egy ilyen okos, érzékeny fajtánál ilyenkor sokat lehet ártani akár a túlzott féltéssel, akár a pici átmeneti „elhanyagolásával”. Ebben az időszakban feltétlenül foglalkozni kell a kismudinkkal, megmutatni a világot, fokozatosan idegen helyzetekkel, emberekkel, állatokkal, helyekkel kell fokozatosan ismerkedni. A mudinak korántsem ideális, ha 15-16 hetesen kerül csak gazdához, és addig nem jár kutyaoviba, a „kinti” világba. Ugatós lehet vagy akár bizalmatlan, amiről sok energiával lehet csak később leszoktatni. Ezért javasoljuk, hogy erre az időszakra minden gazdi különösen figyeljen, és a kezdő mudisokat szívesen ellátjuk tanácsokkal is. Ajánlást pedig mindenkinek, aki tőlünk visz kicsit adunk, és tartjuk a kapcsolatot a továbbiakban is, ha kérdése lenne.